Egy mérleg új élete

A szentbékkállai örökségekről még sokat fogok írni. Mint általában a régi házakban, itt is akadt a padláson, műhelyben, présházban sok méltatlanul félredobott, elfeledett tárgy. Lett újabb, korszerűbb stb. de az ősök csak úgy kidobni mégsem akarták, mert “Hátha jó lesz még valamikor valamire…” Akad köztük lassan száz éves darab, jellemzően nem nagyok és értékesek, némelyikkel elég sokat is kell foglalkozni, hogy akár csak dekorációs célra is újra használható legyen, így mire elkészülnek, nagyon a szívemhez nőnek.

Ez a mérleg a műhelyben hevert, nem tudom mikor, hogyan került a családhoz, én csak az utóbbi 30 évben láttam, de takarmánytól permetszerig volt ezzel minden mérve… Egy szimpla rozsdás doboz volt, a tányérjai szanaszét az udvaron kutya-macska tálként. Az oldalán egy Fuchs G. Budapest feliratú kis táblát láttam.

Lepucolva. Ez már az alapos suvickolás és második rozsdamarózás utáni állapot…

Először nem is tűnt érdekesnek, de gondoltam valamit majd csak lehet kezdeni vele.  Kicsit utánaguglizva kiderítettem, hogy ez a vállalkozás 1876-tól létezett, fénykorát az 1930-as években élte, még egy korabeli gyári katalógusban is megtaláltat ezt a modellt. Tehát akárhogy számolom 90 év körül lehet, és még működik! Mégiscsak érdemes lenne vele foglalkozni, ha nem is ezen mérem az almás pite hozzávalóit, de konyhai dekorációnak, fotós kelléknek jó lehet. Lekentem rozsdamaróval, majd nem volt időm foglalkozni vele, kint hagytam az udvaron egy (elvileg) védett helyen. Pár nappal a Balaton-felvidéket végigtaroló szupercella előtt…

Szupercella 2016 július 13.

Mire legközelebb megláttam, újra az eredeti rozsdás doboz kinézete volt. Kezdhettem előről…. Jobbnak láttam teljes egészében levakarni róla a festékrétegeket; volt rajta kék, piros és zöld is, legalul még az eredeti aranyozás is előkerült! Megküzdöttem a tisztításával rendesen, szétszedni igazán nem lehetett, csak félig kifeszíteni és kiporszívózni. Az eredeti hitelesítő plomba ólomból van rajta, nem barátja a drótkefének, így azt lúggal, fogkefével pucolgattam le… Szerencsére a Hobbi bútorfestők FB csoportban találtam egy fémtárgyak rendbehozatalában jártas embert, aki tanácsaival komoly segítséget nyújtott a munkához.

A korróziógátló alapozó és a szín felvitele már csak a jutalomjáték volt, a végén még az eredeti díszcsíkokat is sikerült imitálni. A legviccsebb, hogy sikerült úgy összerakni és kitárázni, hogy majdnem grammra pontosan mér! Büszke vagyok a végeredményre 🙂

Szép lett, ugye? 🙂

 

Vélemény, hozzászólás?