Hogyan készül egy Morella Handwoven darab – 3. rész

A Morcsi műhelyben továbbra is lelkesen folyik a munka, Morella handwoven néven megnyitottam saját webáruházamat, ahol a műhelyben készült kendőimet, lakástextileimet, hordozókendőimet vásárolhatjátok meg.

Ahogy egyre többen megismerik a munkáimat, rendszeresen belefutok olyan kérdésekbe, hogy “Hogyan készül? – Mennyi idő egy ilyet megszőni? – Hogy tudsz ilyet kigondolni?” stb. Ezért úgy döntöttem, hogy a teljes folyamatot bemutatom egy cikksorozat formájában.

3. Szövés

A tervezés és a szövőszék előkészítése után a kiválasztott fonalakat felcsévélem. A szövéshez használt fonal az egyszerű gyári pamuttól kezdve, az egyedi festett különleges alpaka gyapjún át a kézzel font kasmír-selyem csodáig bármi lehet! Ezek el- és előkészítésének részleteit most szándékosan kihagyom, mert önmagában sok-sok munkaórát és több posztot kitevő téma…

Tehát kezdődhet az igazi élmény, a szövés! 🙂

Kezdődhet a szövés! Egyedileg festett len fonalak felcsévélve, és minden esetleg szükséges kellék kéznél…

A szövés legalapvetőbb fajtája a vászonszövés, amit egyszerűbb szövőkereten, kétnyüstös szövőszéken lehet végezni. Ennek lényege, hogy minden második felvető szálat felváltva emelve, a vetélőt csak oda-vissza dobva növekszik a szövet. Ha csak egyszínű felvetésünk van, már akkor is rengeteg lehetőség rejlik benne: lehet a fonal festése hosszan átmenetes, vagy megszőve alkothat cikkcakkos mintát, sávokat, lehet cirmos hatású stb. A különböző színű és típusú fonalak váltogatásával létrehozhatók különféle csíkos minták, izgalmasan textúrált, gyűrt hatású, “kreppes” felületek is.

Ha a felvető szálak többféle színűek, vagy anyagúak, akkor ez máris megtöbbszörözi a lehetőségeket, mert lehet hosszanti csíkos, vagy a bevetett fonalak színét váltogatva kockás szövetet készíteni, de pl. a híres “tyúkláb minta” is egyszerű vászonban elkészíthető.

A vászonszövés számtalan módon díszíthető: a szövésbe illesztett apró szálbehúzásos mintákkal, azsúr és csipke technikákkal, szövés felszínére “szedett” díszítő motívummal, a szövet két széléről szembetalálkozó szövetszálakkal, ezek találkozási pontját elmozdítva színkeveréssel, vagy hullámvonalakkal stb. A lehetőségeknek tényleg csak a fantáziánk szab határt 🙂

Ha a szövőszék több nyüsttel van felszerelve, akkor a már említett tervek és befűzés segítségével igen változatos minták kialakítására van lehetőség. Ehhez nincs másra szükség, mint a nyüstökhöz tartozó lábítókat a megfelelő sorrendben kell lenyomni. Vagy másmilyenben és akkor egy teljesen más mintát kapunk 🙂 Csak ismételni tudom önmagam, a lehetőségek száma szinte végtelen és minél több nyüsttel játszhatunk, ez csak egyre fokozódik 🙂

Én ritkán készítek centire lebontott előzetes tervet, viszont szövés közben, pláne ha pontosan szimmetrikus munkát szeretnék készíteni, folyamatosan jegyzetelek. Hova milyen fonallal hány centit, milyen lábítást, mintát vetettem be. Feljegyzem azt is, milyen összetételű, vastagságú fonalakat használtam és azokból pontosan mennyi kellett. Ez a jövőbeli tervezésnél, illetve akkor is nagyon hasznos, ha később rekonstruálni kell egy hasonló munkához.

4. Utómunkák

Ha a szövés elkészült és levágtuk a szövőszékről, akkor el kell dolgozni a végein kilógó szálakat. Attól függően, hogy mire szánjuk a darabunkat, lehet a végére kis csomókat, látványosabb csomósorokat, sodrott, gyöngyözött, vagy fonott rojtokat készíteni. Ezzel jó néhány órát el lehet babrálni, de az igazán elszántak akár makramézhatnak is, sőt ismerek olyat, aki komplett vert csipke díszítést készít a munkái szélére!

Ezután a friss textilt langyos vízben áztatva be kell avatni, kimosni, megszárítani, sok gőzzel alaposan átvasalni. Egy nyakba való kendő itt el is készült.

Ha háztartási textilt, vagy hordozókendőt szövök, akkor viszont a szövőszékről levágás után varrógéppel beszegem, ezután beavatom, kivasalom és ahol szükséges, előre levasalom a szegések, hajtások helyét. Megvarrom, ekkor kerül rá a címke is, majd egy újabb vasalást követően végre készen van! Birtokba lehet venni és sok örömmel használni…

Két kész szövet egymás mellett. Ugyanaz a felvetés, ugyanaz a befűzés. A beszőtt fonal és a lábítók sorrendje tér el és mégis teljesen más a végeredmény…
Elkészült a kedvenc babahordozó kendőm! Itt éppen a szüret szünetében pihen…

Hogyan készül egy Morella handwoven darab? – 2. rész

A Morcsi műhelyben továbbra is lelkesen folyik a munka, Morella handwoven néven megnyitottam saját webáruházamat, ahol a műhelyben készült kendőimet, lakástextileimet, hordozókendőimet vásárolhatjátok meg.

Ahogy egyre többen megismerik a munkáimat, rendszeresen belefutok olyan kérdésekbe, hogy “Hogyan készül? – Mennyi idő egy ilyet megszőni? – Hogy tudsz ilyet kigondolni?” stb. Ezért úgy döntöttem, hogy a teljes folyamatot bemutatom egy cikksorozat formájában.

2. Felvetés

A tervezést követő lépés a felvetés elő- és elkészítése. Felvetésnek (felvető szálnak) hívjuk a szövőszéken futó hosszanti szálakat, melyek közé vetve a keresztirányú szálakat a szövet végül összeáll. Illetve most itt összefoglalva a teljes műveletsort is felvetésnek nevezem, mely a szálak előkészítését, szövőszékre “juttatását” és szövésre kész állapotba hozását jelenti.

A tervezés eredményeképpen megkapom, milyen hosszú, hány és milyen színű hosszanti szálra lesz szükségem. Ez a szám lehet néhány tíztől akár többezer is (pl. a mostani hordozókendős felvetésem 984 szálból áll).

Ha kevés, viszonylag rövid szálat szeretnénk, akkor egyszerűen néhány fix pont között oda-vissza “sétálva” elkészülhet a szálköteg, vagy lehet kerethez rögzített fapeckek között is vezetni, vagy forgó állvány segítségével elkészíteni. Ha sok és/vagy hosszabb szál szükséges, akkor ezt praktikusan több kötegre, szalagra bontjuk és majd a szövőszéken simítjuk egymás mellé. Ezek a kötegek lehetnek egyszínűek, vagy csíkosak is, de van aki ezen a ponton festmény jellegű mintákat készít a felvetőszálakra.

Len felvetés készül 25 szálas szalagokban

Ha megvan az összes szál(köteg), akkor ezeket összegubancolás nélkül, egyenletes feszességgel fel kell a szövőszéken levő hengerre tekerni. Ez még a profiktól is sok figyelmet, igazgatást és fésülgetést kíván. Jobb esetben a szövőszéken olyan, szekciókra osztott henger van, amire közvetlenül több szál feltekerhető, így pontosabban és gyorsabban elkészül a felvetés. Hazánkban szerencsések vagyunk, létezik olyan szolgáltatás, hogy a felvetést akár több tíz méter hosszan és többezer szál szélességben el tudják készíteni géppel, rengeteg fáradtságot és időt spórolva meg a szövőknek. Ezt viszont speciális, kis szériás munkáknál jellemzően nem lehet igénybe venni.

A szekcionált hengerre itt éppen 24 szálanként tekerem a felvetést

A következő feladat a nyüstbe fűzés. A nyüstök választják szét a szálakat a szövéshez, mintázáshoz. Ezekből 2-4-8-12-16…stb. darab is lehet. A tervezésnél említett kotta megmutatja, hogy a hengerre feltekert egymás melletti szálakat hanyas számú nyüstbe kell fűzni a kívánt minta előállításához. Ez ismét nagy koncenrációt és rengeteg munkaórát igénylő feladat, leginkább a számítógépes programozáshoz hasonlítható.

Rendezett káosz – Az első 400 szál 8 nyüstbe szétosztva

Ha a szálak mindegyike a megfelelő nyüstbe került, a bordába fűzés következik. A borda sűrű fogú fésűre hasonlít, szövés közben ezzel simítjuk helyére a keresztirányú szálakat és tömörítjük megfelelő sűrűségűre a szövetünket. A borda réseibe általában 1-2 szálat fűzünk egyszerre.

A nyüstbe és bordába fűzéshez néha egy fejlámpa is hasznos segítség

Ha a hosszanti szálakat sikerült szépen egyenletesen, mind megfelelő nyüstszembe és borda résbe fűzni, akkor már csak egyenletesen megfeszítve rögzíteni kell a szövőszék első részén található hengerhez, amelyre majd a kész szövet lesz feltekerve.

Ekkor lehet megtenni a tényleges szövés első mozdulatait. Általában itt egy kisebb próbát szoktam készíteni, hogy lássam, jó helyen vannak-e a szálak, egyenletesen feszesek-e, a kiválasztott anyagok úgy mutatnak és viselkednek, ahogyan elterveztem stb. Előfordul, hogy hiba van a fűzésben, akkor bizony akár többszáz szálat ki kell bontani és újra befűzni. Ha nagyon speciális dologról van szó, akkor lehet, hogy a próbát még előzetesen ki is mosom-vasalom. Ha végül mindent jónak látok, akkor több órányi, vagy napnyi előkészület után végre elkezdődhet a tényleges szövés!

Próbaszövés különféle színű, anyagú és vastagságú szálakkal

Hogyan készül egy Morella handwoven darab? – 1. rész

A Morcsi műhelyben továbbra is lelkesen folyik a munka, Morella handwoven néven megnyitottam saját webáruházamat, ahol a műhelyben készült kendőimet, lakástextileimet, hordozókendőimet vásárolhatjátok meg.

Ahogy egyre többen megismerik a munkáimat, rendszeresen belefutok olyan kérdésekbe, hogy “Hogyan készül? – Mennyi idő egy ilyet megszőni? – Hogy tudsz ilyet kigondolni?” stb. Ezért úgy döntöttem, hogy a teljes folyamatot bemutatom egy cikksorozat formájában.

1. Tervezés


Folyamatosan sok-sok ötlet kavarog a fejemben, amit egy füzetbe írogatok. Az inspiráció lehet egy kiránduláson megpillantott látkép, egy növény, állat, vagy egy festőnövény, ami éppen akkor terem; de nagyon sokszor alapanyagok textúrája, tapintása is elindítja bennem a “vezérfonalat” amiből majd később valami megszületik.


Ha tudom, hogy mit szeretnék alkotni (pl. sálat, vagy ágytakarót, nagyon nem mindegy :)) akkor meg kell találnom a megfelelő technikát, vagy mintát. Ehhez mintakönyveket, vagy az internetet bújom. Én olyan szövőszékeken dolgozom, ahol 4-8 nyüst használatával változtathatom, hogy szövés közben mely szálak látszódjanak és melyek nem. Ezek sorrendjét a mintákhoz tartozó úgynevezett “kotta” mutatja. Ebből kiolvasható, hogy a szövőszéken futó szálakat sorrendben hanyadik nyüstbe kell fűzni és azokat hogyan kell emelni/süllyeszteni a kinézett minta megalkotásához. A tervezett darab méretétől, a felhasználás céljától, és a beszövendő anyagoktól függően nagyjából tudom, hogy hány hosszanti, azaz felvető szál fog kelleni. Ha megpillantok egy nekem tetsző mintát, akkor gyorsan kiszámolom, hogy ehhez esztétikusan igazítható-e.

Számítógépes program segítségével a szövet szélének megfelelő kialakítását próbálgatom


Ha megtalálom az ideális mintát, akkor az ahhoz tartozó “kottát” mindig a saját füzetembe átvezetem és átszámítom a tervezett darabhoz. Itt véglegesedik, hogy a szövőszéken majd hány szálnak milyen színben kell futnia és azokat a szálakat milyen sorrendben kell a nyüstökbe fűzni a minta megjelenítéséhez. Itt jó sokat kell matekozni és koncentrálni, talán ez a tervezés legkritikusabb része. Sokszor számítógépes programot is segítségül hívok, mert szeretem ténylegesen látni az elképzeléseimet, illetve némi számolgatást a gép is elvégezhet helyettem 🙂

A tervező füzetem egy oldala és az ez alapján készült szövet képe a monitoron


A szigorúan papíron vett tervezés nálam általában itt elkészül, mert a tényleges szövéshez ritkán készítek centiméterre lebontott részletes tervet, amihez ragaszkodom. Inkább próbaszövések nyomán alakul ki a végleges forma. Persze munka közben folyamatosan jegyzetelni kell, hogy pontosan szimmetrikus legyen a darab, vagy egy későbbi munkához felidézhető legyen. De erről majd később mesélek, addig még vár néhány lépés…

Húsvéti tojásfestés továbbgondolva

Mint évtizedek óta mindig, tavaly is növényekkel festettük a húsvéti tojásainkat. Én szeretem a hagyományos mintákat továbbgondolni, de a gyerekek kedvéért mindenféle vidám tojások is születtek. A festés jól sikerült, a Húsvéti asztal díszei lettek.

Húsvétra várva

A megmaradt festőleveket sajnáltam kidobni, így természetesen gyapjúfestésre hasznosítottam tovább őket. Régóta várt a szöszös ládámban egy kupac dörögdi gyapjú, hogy valamit kezdjek vele. Gyorsan szétosztottam és lesz ami lesz alapon az összes festőlés üveget jól teletömtem.

Balról jobbra: Festőmályva, fekete tea, lilahagyma héja, vöröshagyma héja, kurkuma

Kicsit főztem az üvegeket vízfürdőben, majd felsorakoztattam a konyhapult szélére hűlni és egy napig pihenni hagytam. Végül timsót adagoltam hozzájuk, hogy fixáljam a színeket. Öblítés, szárítás után összehasonlítottam a színeket, nagyon érdekes, hogy a vöröshagyma a tojáshéjon egész sötétpirosat is produkált, a gyapjún csak sárgát, illetve a festőmályva tojáson kékes árnyalata a gyapjún csak halvány szürkéslila lett.

 

Összehasonlítás

A szöszök a jól teletömött üvegek miatt nem lettek teljesen egyszínűek, de nem bántam, hiszen még várt rám fonás, amikor a kis egyenetlenségek szépen összesimulnak. Közepesen vastag, 3 ágú navajo fonal lett belőlük. Ebből a gyapjúból leginkább rusztikus hatású fonalat tudtam készíteni, amit valamilyen poncsónak, vagy szőnyegnek szerettem volna elkészíteni. Amint idén tavasszal megérkezett a Kromski szövőkeretem, máris tudtam, ez utóbbi lesz belőle.

Jó gyakorlás volt, menet közben jöttem rá, hogy mekkora sűrűséggel kellene felvetni, milyen erővel kell leverni a fonalakat az egyenletes hatás érdekében, hogyan igazítsam a széleket, hogyan javítsak a felvetés hibáin stb. (elsőre nyilván volt belőlük néhány :)) A végén már csak egy kis csúszásgátló hálót kellett az aljára ölteni (a gyapjú a kövön nagyon tud csúszni…) és elkészült életem első szőnyege!

Nagyon jó a lábunk alatt munka közben a hűvös dolgozóban

Szövött kendő kikészítése

Korábban elmeséltem, hogyan sikerült Judit műhelyében egy csodaszép pamut-selyem kendőt megszőni. Ám azzal, hogy a szövőszékről levágtuk, még messze nincsen kész, a szélein kilógnak a felvetőszálak, itt-ott kis fonalvégek kandikálnak… Ahhoz, hogy ebből szép, használható, strapabíró kendő legyen, még több órányi “mütyürkézés” szükséges.

Először is a kendőnek jó egy napot pihennie kell, hogy a szövés folyamán kifeszített szálak “megnyugodjanak”, visszahúzódjanak eredeti formájukra. A felvetőszálakat minimum 10 centivel hosszabbra kell hagyni, hogy kényelmesen el lehessen dolgozni őket. A legegyszerűbb a díszítő csomó kötése, szokták összefonni is, de én most a sodort rojtozást választottam.

Az asztalra terített kendő végét le kell simítani, rátenni egy éppen kéznél levő (khm… :)) nehezebb könyvet. Ki kell nézni egy nem túl vastag, csinos végeredményt adó szálcsoportot. Kettéválasztani, az esetlegesen kilazult szélső vetüléksort visszanyomogatni a helyére, majd kezdődhet a sodrás! Ennek az a lényege, hogy a két fonalköteget ugyanabban az irányban megsodorjuk, majd ellentétes irányban összetekerjük, zárásként lehetőleg azonos hosszúságnál csomót kötünk rá. Végül már csak le kell ollóval csipkedni egyenesre a végeket. Bonyolultnak hangzik, eleinte nekem sem állt rá az agyam-kezem a módszerre, majd egyszercsak bevillant, hogy jéééé ez pont olyan, ahogy gyerekkoromban az ostorvéget tanultam fonni. Onnantól már ment, mint a karikacsapás 😉

Rojtok sodrás után, ollóval csipkedés előtt

Na annyira gyorsan azért nem… Először este álltam neki, de rájöttem, hogy lámpafénynél barna asztalon fekete cérnákat számolgatni szemgyilkos vállalkozás. Ezen az alátett fehér papír sem sokat segített. Így ki kellett várnom a hétvégét, hogy természetes fénynél fejezzem be. Egy rojttal kb. 2 percig foglalkoztam és volt belőlük 88 db, lehet utána számolni…

Mikor végre elkészültem,be kellett avatni az anyagot, azaz kézmeleg vízben beáztatni. Óvatosan kell bánni vele, könnyen nemezelődik, sérül. Mivel egyedileg festett alapanyagokról volt szó, rendesen dőlt belőlük a festék. Ezért végül háromszor kellett vizet cserélnem rajta, érdekes mód minden alkalommal más színek jelentek meg a vízben, először a lila, aztán a zöld, majd végül valami egész sötétzöldes árnyalatot öltött a dolog. Ilyenkor hasznos szolgálatot tesz a színfogó kendő, ami magába szívja a vegyi festék részecskéit… Miután megszáradt, közepes hőfokon, ruhán keresztül, sok gőzzel átvasaltam.

Mire mindezzel elkészültem, elolvadt a hó, kisütött a nap és hirtelen tavasz lett. Így már csak a fotó kedvéért kellett a télikabát. A tavaszváró kendőm valóban meghozta a tavaszt! 🙂

A télikabát szerencsére már csak illusztráció! 🙂

 

 

Juditnál jártam…

Már nagyon régóta szerettem volna eljutni Judit szövőműhelyébe. Eddig  visszatartott, hogy hétköznap a gyerekek miatt nem voltam mobil, hétvégére pedig számomra beláthatatlan és tervezhetetlen távolságban lehet időpontot foglalni. Idén a helyzet változott, lett heti három szabad hétköznapom, amit igyekszem is intenzíven kihasználni, amíg lehet 🙂

Nemrég kiderült, hogy egy szomszédom is szeretne szőni, sőt mi több, ő már kétszer járt is Judit műhelyében. Ha belegondolok, csak a közvetlen lakókörnyezetemben több emberről derült ki, hogy a fonás, szövés műfajban alkotnak, a sok horgolós, kötősről nem is beszélve! Mindjárt nem érzem annyira fura bogárnak magam…

Megbeszéltük Eszterrel, hogy menjünk együtt. Ő a türkiz felvetésre lett beosztva, melyhez már régóta megvolt egy szép kék-zöld színátmenetes fonala. Én a kis takácsszéket kaptam, 4 nyüstös, fekete felvetéssel. Kicsit meg is voltam illetődve a nagy bizalomtól, hiszen életemben másodszor kerültem szövőszékhez. Próbáltam fejben felkészülni, felnőni a feladathoz, előkerestem a szövésre szánt saját fonású fonalaimat, gondolkodtam lehetséges mintákon.

Február utolsó napján komoly hidegben, hóban, nagy izgalommal érkeztünk a műhelybe. Judit mindjárt megmutatta a takácsszék működését, beültetett, hogy gyakoroljam a használatát. Ajánlott egy apró virágmintát, ami nagyon megtetszett és viszonylag könnyű lábítani is. A gyakorlást kicsit túlizgultam, sajnos egy felvetőszálat el is szakítottam, mivel nem feszítettem eléggé meg (a végefelé meg egyszer azért, mert túlzottan megfeszítettem, van még mit tanulni…).

Teljesen lekötött az alkotás

A következő lépés a fonal és színválasztás volt, amivel elég sok időt elvacakoltam. Az biztos volt, hogy a magammal vitt, saját fonású lila selyemcérna lesz az egyik, amit a mintázáshoz használok. Elvesztem a Judit polcain sorakozó csodák közt, kavarogtak az ötletek a fejemben. Eleinte szürkében, vagy mályvában gondolkodtam. Eszter rámutatott egy csodásan fénylő, élénkzöld fonalra, hogy ezzel az összhatás pont olyan, mint egy jácint.

Mivel azon a havas, hideg napon már minden porcikám a tavaszra vágyott, a jácint említésére azonnal kikaptam, hogy ez kell nekem!!! Egy 100% selyem, Bilum kézzel festett fonal. Végre megvolt a szín, megvolt a minta, nekikezdhettem. Judit azt tanácsolta, írjam folyamatosan, hogyan mintázok, hogy a felétől kezdve visszafele haladva a sál egyensúlyban legyen. Elkezdtem, de a nagy flow-ban valahol egyszerűen elfeledkeztem a jegyzetelésről. Annyira elbűvölt, ahogy a zöld mezőben húzódó lila sávokból kiemelkedtek az apró zöld virágok, hol öt sort, hol tízet, hol csak egyet szőttem le belőlük, sőt egy helyen egy egész virágos rétet is alkottam.

Még a szövőszéken készül a minta

Az igazat megvallva sajnáltam azokat a szép fonalakat nem mind beledolgozni a kendőbe, így addig szőttem, amíg el nem fogytak. Néha persze fel kellett állni mindenféle hétköznapi szükségletek miatt, mint evés-ivás, de szinte az egész nap összefolyt a nagy alkotásban… Közben a többiek sorra készültek el a szebbnél szebb kendőkkel, rajtam meg egyre nőtt a nyomás, hogy ki ne fussak az időből. Az utolsó utáni pillanatban, de elkészültem! A kendő levágásakor Judit elárulta, nem hitte, hogy kezdőként sikerülni fog takácsmintázással két méter feletti hosszt elkészítenem, mert van, akinek ez két alkalomba is beletelik. Ez nagyon jól esett, hatalmas dícséretnek éreztem.

Nem számoltam utána, hány ezerszer tettem meg a bevetés mozdulatát…

Judit reggel mesélt róla, hogyan hat a szövés, a kéz-láb együtt koordinációja az agyféltekékre, a koncentrációról stb. Munka közben értettem meg, mennyire igaza van! A minta lábítása olyan volt, hogy kétszer annyi lépést kellett bal lábbal tenni, mint jobbal, miközben a bevetés gyakran ettől függetlenül a másik kézzel történt. Ez nekem valahogy egy idő után kényelmetlenné vált. Nagyon koncentrálnom kellett, szerencsére nem sokszor vétettem el, ha igen, akkor pedig észrevettem és tudtam javítani. Viszont mikor elkészültem, kiengedtem, boldog voltam, de hirtelen rám szakadt a nagy fáradtság is. Hazafelé az autóban komolyan figyelni kellett a pedálokra, kb. 20 éve tanulóvezetőként éreztem ilyet. Még jó, hogy az autópályán nem kellett sokat váltani 🙂

Itthon alig győztem mesélni a sok élményt, a Férj leginkább a szövés technikai részletei iránt érdeklődött, én meg csak nézegettem nagy örömmel az elkészült kendőt. Várt még rám a végek eldolgozása, rojtozás, a kendő anyagának kikészítése, de erre csak később kerítettem sort…

Mint egy virágos rét, remélem gyorsan elhozza már a tavaszt!