Életünk fonala…
Az elmúlt két hétben teljesen elmerültem a festegetésben, kipróbáltam különféle alapokat, különféle festékeket, színkombinációkat, a végeredmény nem mindig pontosan az lett, amit elterveztem, de általában tetszik 🙂
Nagy szerelmeim a hosszan átmenetesre festett fonalak. Jó sok macera van velük, de a végeredmény mindenért kárpótol. Érdekes, hogy “tálalástól” függően mennyire másnak tudja mutatni magát egy-egy fonal.
Megláttam a helyi virágboltban a különlegesnek számító spanyol (vagy füzéres, vagy bóbitás 🙂 levendulát és rögtön ihletet kaptam…
Sőt, már azt is kigondoltam, hogy Juditnál a levendulakék felvetésben fogok belőle takácsmintás kendőt alkotni. Már alig várom!
…legalább ne felejts el kiteregetni!!!
Bíztam benne, hogy végre nem kellenek a gyapjú kötött sapkák sálak, sort kerítettem a kimosásra. A gyapjút nem célszerű mosni, de sajnos a kisgyerekek nem olyanok, hogy különösebben vigyáznának a holmijaikra. A fiam rikító sárga sapkáján volt minden: sárfoltok, kakaó, olajos szutyok autó kerekéről… Mondom ezen csak a mosás segíthet. Óvatosan beáztattam a cuccokat, színfogó kendővel! Öblítéskor láttam, hogy hiába a kendő, kicsit összefogták egymást, ezért a sárgát újra, külön beáztattam. Újabb 2-3 öblítés, ezzel kb. el is ment a délután, jött az esti rutin, teljesen megfeledkezdtem a teregetésről.
Ma reggel kaptam észbe, a lavórból kiemelve ez a látvány fogadott, nagyon el vagyok keseredve. Az a legfurcsább, hogy a sárga is képes volt a kéket megfogni, tizensok öblítés után még mindig erős sárga lé folyik belőle…
Mint évtizedek óta mindig, tavaly is növényekkel festettük a húsvéti tojásainkat. Én szeretem a hagyományos mintákat továbbgondolni, de a gyerekek kedvéért mindenféle vidám tojások is születtek. A festés jól sikerült, a Húsvéti asztal díszei lettek.
A megmaradt festőleveket sajnáltam kidobni, így természetesen gyapjúfestésre hasznosítottam tovább őket. Régóta várt a szöszös ládámban egy kupac dörögdi gyapjú, hogy valamit kezdjek vele. Gyorsan szétosztottam és lesz ami lesz alapon az összes festőlés üveget jól teletömtem.
Kicsit főztem az üvegeket vízfürdőben, majd felsorakoztattam a konyhapult szélére hűlni és egy napig pihenni hagytam. Végül timsót adagoltam hozzájuk, hogy fixáljam a színeket. Öblítés, szárítás után összehasonlítottam a színeket, nagyon érdekes, hogy a vöröshagyma a tojáshéjon egész sötétpirosat is produkált, a gyapjún csak sárgát, illetve a festőmályva tojáson kékes árnyalata a gyapjún csak halvány szürkéslila lett.
A szöszök a jól teletömött üvegek miatt nem lettek teljesen egyszínűek, de nem bántam, hiszen még várt rám fonás, amikor a kis egyenetlenségek szépen összesimulnak. Közepesen vastag, 3 ágú navajo fonal lett belőlük. Ebből a gyapjúból leginkább rusztikus hatású fonalat tudtam készíteni, amit valamilyen poncsónak, vagy szőnyegnek szerettem volna elkészíteni. Amint idén tavasszal megérkezett a Kromski szövőkeretem, máris tudtam, ez utóbbi lesz belőle.
Jó gyakorlás volt, menet közben jöttem rá, hogy mekkora sűrűséggel kellene felvetni, milyen erővel kell leverni a fonalakat az egyenletes hatás érdekében, hogyan igazítsam a széleket, hogyan javítsak a felvetés hibáin stb. (elsőre nyilván volt belőlük néhány :)) A végén már csak egy kis csúszásgátló hálót kellett az aljára ölteni (a gyapjú a kövön nagyon tud csúszni…) és elkészült életem első szőnyege!
