Tájkép festés után…

Az elmúlt két hétben teljesen elmerültem a festegetésben, kipróbáltam különféle alapokat, különféle festékeket, színkombinációkat, a végeredmény nem mindig pontosan az lett, amit elterveztem, de általában tetszik 🙂

Nagy szerelmeim a hosszan átmenetesre festett fonalak. Jó sok macera van velük, de a végeredmény mindenért kárpótol. Érdekes, hogy “tálalástól” függően mennyire másnak tudja mutatni magát egy-egy fonal.

Virágszörpök

A tavasz beköszöntével nem csak kizöldül a természet, hanem a levegő is megtelik különféle illatokkal. Először az ibolya, majd az orgona, akácvirág, bodza, hársfa bódít el, nem győzünk betelni vele…

Hosszas munkával alig 50 gramm gyűlt össze…

Igyekszünk ezeket az élményeket szűkösebb időkre is tartalékolni, így minden tavasszal szörp, lekvár formájában konzerválunk egy kicsit a virágokból. (Sőt, az ibolyával, orgonával elvileg festeni is lehet, de erről majd máskor…) Az ibolya szedése elég macerás, négykézláb, sok apró virágfejet be kell gyűjteni, hogy néhány kis üveg szörpre elég legyen. Szerencsére az orgonánál ilyen gond nem volt, pár mozdulattal megvolt a fazéknyi szörp alapanyag, sőt még jutott egy másik fazéknyi festőléhez is, csak fotózni felejtettem el…

Idén nagyon dúsnak láttam a virágokat

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a virágok egy része saját területeinkről begyűjthető és a többihez is alig negyed órás sétával elérhetünk.  Idén végre időben kaptam észbe, így a legpompásabb formáját hozta az akác és nagy szerencsénkre, bár normál esetben 1-2 héttel később nyílik, idén a bodza majdnem beérte időben, már bőven tudtunk válogatni a virágporral teli hófehér tányérok között. Jó kis családi program a virágok gyűjtögetése, szárról lecsipegetése, a gyerekek is szívesen vesznek részt benne. A késztermék kóstolásáról már nem is beszélve 🙂

Bodzavirágból, bodzavirágból… hullik a sárga virágpor…
Negyed óra sétával elérhető környezet: akác, bodza, vadrózsa…
Itt már félig feldolgoztuk 🙂
A bodzavirág is ázik már…